Szóval estefelé bementem hozzá a bárba, ahol mint mindig most se csinált semmit csak üldögélt a munkatársaival, de egyből odaült mellém és csak velem foglalkozott. Egész este beszélgettünk, majd a hely szép lassan be is zárt, nem volt nagy forgalom. Mondta, hogy maradjunk még. Frank Sinatra-t kapcsolt.. én pedig imádom.. és ő is.. hoppá.. nem sokan szeretik.. szép közös pont.
Letettünk pár párnát a földre és beszélgettünk hosszú órákon keresztül. Majd egyszer csak megcsókolt.. én pedig meg kellett kérdezzem..
- Szingli van?
- Igen..
- Mióta?
- 4 napja
Wow.. szavam elállt.. nem miattam szakítottak, alapvetően nem volt már jó a kapcsolatuk. Én kis naiv meg ezt a dolgot innentől lezártnak éreztem, annyira úgy láttam, hogy nem érdekli. (de mint utólag már tudom, egy nagyon jó színésszel van dolgunk..)
Innentől csak én és ő léteztünk, felajánlotta, hogy költözzek oda hozzá Pestre. Nekem meg szavam sem volt.. hogy lehet?? ilyen létezik?? (NEM!!! NEM LÉTEZIK!!) Nagyon nehéz volt aznap este elválni egymástól. Nem akartunk egymás öleléséből, csókjából kijönni. Bár azért én nagyon furcsálltam ezt a dolgot, de próbáltam bízni benne, hinni neki, hisz tényleg annyira azt éreztem, hogy ez az amire mind a ketten évek óta vártunk. Az igaz szerelem és minden tökéletesen történik és velünk minden rendben lesz. Ő az a férfi akire egész életemben vártam..
(Én kis naiv... elhittem, ami elől menekülnöm kellett volna..)
A következő délután hívott, hogy ugorjak be a szünetemben egy kávéra a bárba. Kiültünk a Balaton partjára, beszélgettünk, el sem engedtük egymást.. annyira filmbeillő volt, tökéletes. Ez az ember az akiről mindig is álmodtam.. Asszem egy pillanat alatt sikerült belé szeretnem..
Ez így történt még a következő pár napban is, közös kávézások, iszogatások... de nem tudtam, hogy mi lesz ezután...
A következő héten nem mentem már a Balatonra, mert egy fesztiválon kellett dolgozzak. Azokban a napokban megint nem keresett.. én pedig már úgy voltam vele, hogy:
- Oké ez egy csodálatos nyári kaland volt. Hálás vagyok érte, de ott hagyom a Balatonon az egészet.. és továbblépek..
Mire megérkezett egy telefon.. Gyere le hozzám a Balatonra pár napra...
Jesszus.. a szívem a torkomban.. talán tényleg komolyan gondolja, amiket mondott?? (NEM!!) Talán tényleg ő is azt érzi amit én? (NEM!!)
Így hát fogtam magam és a bőröndöm és megint lementem a Balatonra, de immáron hozzá.. Az ő szállására.. vele..
Mit ne mondjak ez a pár nap is csodálatosan telt.. sosem éreztem még magam ennyire viszonzottan szerelmesnek...
Első együtt alvásunk tökéletes volt és nem a szex miatt, nem feküdtünk le ezekben a napokban. Egyszerűen csak élveztük egymás társaságát, testét, lelkét, mosolyát, szemét, érintését.. A boldogságom az egekben volt.. ( én kis buta..)
Majd visszaértünk Pestre..